Bodor Pál készített interjút Iliescu elnökkel, aki elmondta: "december 22-én és 23-án voltak föllobbanások bizonyos övezetekben, így a Székelyföldön is, például Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen. Úgy tetszik azonban, hogy a nyugalom helyreállt." "... az a tény, hogy román káderek jelentek meg a magyarok lakta vidékeken, a milícián már nem akadt egy fia magyar sem, s a magyaroknak csak a román milicistákkal volt dolguk - kiváltója is volt a mostani fellobbanásoknak. Udvarhelyen egy román szekuritátést, Székelykeresztúron egy román milicistát öltek meg - ámbár Udvarhelyen egy magyar milicista is halálát lelte a forró napokban." Bodor Pál megjegyezte, hogy Hargita megyében a lakosság 80 százaléka magyar, a megye első harminchét tisztségviselőjének 80 százaléka román volt, mégpedig "többségükben más vidékről hozott románok, akik sem a nyelvet, sem a szokásokat, az észjárást és a hagyományokat sem ismerték." Iliescu kifejtette: "Nagyon örvendtünk a magyar kormány, a magyar közvélemény, a magyar sajtó rokonszenvező magatartásának. Kiegyensúlyozott, bölcs tartása volt a magyarságnak." /Magyar Nemzet, jan. 15., átvette: Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./
1990. január 27.
Király Károly a Román Kommunista Párt vezetői közé tartozott. Nagy jövő állt előtte, azonban 1972-ben szembefordult a Ceausescu-rendszerrel, majd megkezdte tiltakozó akcióit 1977-ben. Jelenleg a Nemzeti Megmentési Front alelnöke. Bodor Pál kérdésére, hogy a nacionalizmusnak erős tradíciója volt Romániában, nem jelent-e ez leküzdhetetlen akadályt a demokrácia számára, Király Károly leszögezte: leküzdhetetlent nem, de nehezen fog itt a demokrácia megszületni, "A romániai nacionalizmus fokát én inkább a hitleri Németországéhoz hasonlítanám, mint bármelyik más szomszéd országéhoz." Hozzátette: "Sok kitűnő románt ismerek, aki négyszemközt hajlandó a román nacionalizmusról nyilatkozni - a nyilvánosság előtt azonban nem mer állást foglalni. Épp a nacionalistáktól való félelmében." Király Károly kifejtette: "A politikai-adminisztratív autonómiák híve vagyok." "A jogokat ki kell vívni ? de azután meg is kell tartani őket. Ezért van szükség az önvédelmi szervezkedésre." "Szerintem azonban téves az a nézet, hogy az erdélyi magyarságnak csak egyetlen, egységes szervezete legyen." "Ha egyetlen pártunk van, mi történik, ha azt az egyetlent valakinek sikerül tévútra terelni? Vagy megszüntetni? Gondoljunk a Magyar Népi Szövetségre." /Bodor Pál: Autonómiákról, háromnyelvűségről Romániában. Beszélgetés Király Károllyal. = Magyar Nemzet (Budapest), jan. 27./
1990. május 24.
A kolozsvári Egyetemi Könyvtár kifüggesztette az 1988-ban indexre tett szerzők listáját. A 152 szerzőből 9 magyar. Közülük háromnak /Beke György, Fábián Ernő, Molnár H. Lajos/ egy-egy munkája, míg a többinek /Banner Zoltán, Bartis Ferenc, Bodor Pál, Dános Miklós, Köteles Pál és Szőcs Géza/ valamennyi alkotása a tiltott könyvek közé került. - Ez a lista nyilván nem teljes, például az Erdély története sem szerepel rajta. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 24./
1991. január 17.
A besztercei elekrotechnikai termékeket gyártó vállalat karácsonyi csomagot osztott az ott dolgozók gyermekeinek. A csomagban volt Raoul Sorban Fantasma Imperiului Ungar si Casa Europei című, magyarellenes uszításokkal teli könyve. A könyv végén "revizionista és hungarista" kiadványok listája található, köztük Ágoston Vilmos, Béke György, Bodor Pál, Kányádi Sándor, Lászlóffy Aladár, Sütő András, Szabó T. Attila, Szőcs Géza könyvei. Sorban szerint a romániai magyarságnak meg kell szakítani kapcsolatát az anyaországgal. /Gunther M. Ilona: Magyarnak lenni - románellenesség? = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./
1991. augusztus 2.
Genfben júl. 1. és 19. között rendezte meg az EBEÉ a nemzeti kisebbségek kérdéskörében a szaktalálkozót. A konferencia kezdete előtt Christopher Dodd amerikai szenátor a Helsinki Bizottsághoz írt levelében elmarasztalta Románia kisebbségi politikáját, hangsúlyozva, hogy a genfi EBEÉ-találkozón elsőbbséget kell adni a romániai kisebbségi problémának, mert abban az országban sértik meg Európában a legsúlyosabban a kisebbségek jogait. Romániában gyarapodnak az antiszemita, a magyarellenes csoportok és kiadványok. Szükség van arra, hogy kidolgozzák a nemzeti kisebbségek chartáját. A nemzeti kisebbségeknek jogot kell biztosítani arra, hogy megtarthassák saját kultúrájukat, közösségüket, hagyományaikat. Ebből semmit sem biztosítanak a mai Romániában, ahol a 2-2,5 millió magyarság a legnagyobb kisebbség. A román kormány késlelteti a Ceausescu-rendszerben bezárt magyar iskolák és a kolozsvári Bolyai Egyetem megnyitását. Levelében végül Christopher Dodd síkraszállt azért, hogy a romániai magyar református, katolikus egyház visszakapja kisajátított tulajdonát. Egy évvel ezelőtt száznál több amerikai képviselő írta alá az Iliescu elnökhöz küldött levelet az erdélyi magyarság védelmében, majd a képviselőház emberjogi bizottsága szeptemberben sürgette az emberi jogok, köztük kisebbségi jogok tiszteletben tartását. A levelekre nem érkezett válasz. /Dodd szenátor leveléről a Népszabadság jún. 29-i száma tudósított, ezt vette át a Szabadság./ Bodor Pál Traian Chebeleuval, a román és Entz Gézával, a magyar küldöttség vezetőjével készített interjút. Traian Chebeleu leszögezte, hogy Románia nem ismeri el a kollektív jogok fogalmát. Entz Géza beszámolt arról, hogy a magyar küldöttség igyekezett aktívan részt venni a konferencia minden munkacsoportjában. A magyar felvetések, állásfoglalások a résztvevők többségében pozitív visszhangot váltottak ki. Kritikus helyzet alakult ki Jugoszláviában, ami rányomta bélyegét a tanácskozásra. Az utolsó pillanatban előremutató határozatot fogadtak el a küldöttek. Az emberi dimenzióknak szentelt moszkvai tanácskozáson föltétlenül tovább kell lépni a kisebbségi kérdésben is. A lap részleteket közölt a genfi találkozó záródokumentumából. Ebben szerepel, hogy a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos témák, valamint az ezzel kapcsolatos nemzetközi egyezmények betartása nem tekinthető az illető állam kizárólagos belügyének. A nemzeti kisebbségeknek joguk van ahhoz, hogy saját oktatási, kulturális és vallásos intézményeket hozzanak létre. /Genf, 1991. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 2./
1991. október 17.
A parlament okt. 14-i ülésén "csak" az RMDSZ-t támadták, az okt. 17-i ülésen /a két ház együttes ülésén/ viszont az egész magyar kisebbséget. Felolvasták a Kovászna és Hargita megyéből "elűzött" románok meghallgatásával megbízott parlamenti bizottság jelentését, melyet a tévé és a rádió is közvetített. Előzőleg az RMDSZ-képviselők kérték, hogy halasszák el a csak aznap reggel kiosztott 173 oldalas jelentés megvitatását, azonban kérésüket nem fogadták el. Ez a jelentés elüldözötteknek tünteti fel a kényszerkihelyezéssel Székelyföldre vezényelt román tanárokat, akik 1989 után visszatértek szülőföldjükre, továbbá a magyar és román iskolák törvénytelen szétválasztásáról szól a jelentés. /MTI, Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 19-20./ Az ülés megkezdésekor Tokay György képviselő kért szót, bejelentve, hogy a Kovászna-Hargita jelentés felolvasásával a tévé nézői tanúi lehetnek a magyar kisebbség "ellen irányuló, előre megfontolt szándékú és felelőtlen támadásnak." A megtámadottnak nem adatik meg a válaszadás lehetősége. Világos a cél: betiltani az RMDSZ-t. Az ülés egyenes adásban való közvetítése "egyenlő egy nemzeti kisebbség tárgyalás nélküli elítélésével". Az RMDSZ parlamenti frakciója tiltakozásul kivonul az ülésről, mert a jelentés "az egész magyar nemzeti kisebbség kollektív bűnösségét fogalmazza meg." /Szabadság (Kolozsvár), okt. 18., Romániai Magyar Szó (Bukarest), okt. 19-20./ Tokay György RMDSZ-szenátor a jelentésről az MTI-nek: az egész magyar kisebbséget vád alá helyezi. Az állam egységét rágalmazó könyvek behozatala is szerepel a jelentésben, ezek között van a Pallas Lexikon, továbbá Bodor Pál, Csalog Zsolt könyve. Hétfőn kezdődött a magyarellenes támadás a székely autonómia-kezdeményezés ürügyén, most újból folyik az uszítás. Az erős kéz politikájának szükségességét nagy példányszámú lapokban hirdetik fontos pozícióban levő emberek. A nyilatkozatok ellen senki sem kelt ki, ellenben ha néhány ember felveti az autonómia kérdését, akkor tüzet kiált mindenki. /MTI/
1992. szeptember 1.
Ioan Buduca beszámolt Csurka István tanulmányának hatásáról, a kibontakozott vitáról. Információit Bodor Páltól kapta. Buduca arra utalt, hogy Csurka esetleg besúgó volt, és valami nemzetekfölötti, kelet-európai Securitate ügynöke. Buduca szerint Csurka ugyanazt mondja, mint Adrian Paunescu és C. V. Tudor. /MTI, Cuvintul (Bukarest), szept. 1-7./
1992. november 25.
Szilágyi N. Sándor először a budapesti Köztársaság hetilapban /1992/25. sz./ adta közre írását, ezt vette át a Romániai Magyar Szó. A szerző elítélte egyes Erdélyből áttelepült közéleti személyiségek magatartását, akiknek egzisztenciát biztosít üldözöttségük, ezért a romániai helyzetet a valóságosnál sötétebbre festik. Aggasztja az, hogy nemzetféltő jelszavakkal csak a választók számát akarják növelni: az MDF így édesgeti be a választópolgárokat táborába - Szilágyi ezt látja Csurka István tanulmányában. - Sokatmondó, hogy a szerző a bukaresti napilapban utóiratot mellékelt, mondván, nem SZDSZ vagy Fidesz-szimpatizáns. /Szilágyi N. Sándor: Csöndes töprengés - fogyó reménységgel /Romániai Magyar Szó (Bukarest), nov. 25./ Bodor Pál sietve üdvözölte Szilágyi N. Sándor dolgozatát: "félelmetes ítéletet mond", "Irgalmatlan, halk szókimondással bebizonyítja: némely fűtött, szemrevaló nemzeti ágálásnál olykor nincs nemzetellenesebb." /Bodor Pál: Az alsóház kutyája. = Népszabadság, nov. 21./
1993. január 30.
Iliescu elnök interjút adott a Népszabadság munkatársainak. A szokásos kenetteljes hangján szólt a két nép egymásrautaltságáról, hozzátéve: "...mind magyar mind román részről művi úton is ébren tartják a mesterséges feszültségeket." Iliescu szerint a legfontosabb, hogy mindegyik fél elsősorban a "saját" szélsőségeseivel harcoljon. A Népszabadság tudósítója megkérdezte, miért kapott engedélyt a vasgárdista, magyargyűlölő Ion Constantin Dragan rádióstúdióra. Iliescu a megengedhetetlenül tiszteletlen hangú sajtóról beszélt, Dragannak a médiában levő részarányát jelentéktelennek mondta. /Eötvös Pál, Bodor Pál, Mag Péter: Iliescu: a viták megoldhatók. = Népszabadság, jan. 30./
1994. május 17.
Még Bodor Pál is ellentmond Gombár Csabának, aki Kolozsváron elmondott beszédében megkérdőjelezte az etnikai pártok létjogosultságát és tagadta a kollektív jogok fontosságát. /Népszabadság, máj. 17./ Gombár Csaba véleménye: 168 Óra, ápr. 26.
1994. május 19.
Bodor Pál A politika püspöke címen ítélte el a Népszabadságban Tőkés László tevékenységét: elismerte korábbi érdemeit, hangsúlyozta, hogy ő régen kiállt mellette, ezután jön a bírálat: "több ízben avatkozott be elektronikus nyilvánosságunk vitáiba", most viszont, amikor "össznemzetivé festik át a hatalmi részérdekeket", akkor hallgat. Bodor Pál kiemeli, hogy a kommunista időszak diplomatái mennyit segítettek: "minő veszélyt vállaltak". Cikkét átvette a Romániai Magyar Szó. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./
1994. június 4.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület elnöksége kifogásolta, hogy a Romániai Magyar Szó több cikket közölt a Nemzetközi Transsylvania Alapítványról /NTA/ , de nem kérdezte meg Tőkés László püspököt erről, ugyanakkor közölték Kis Tibornak a Népszabadságból átvett gyalázkodó, a püspök ellen írt cikkét, ugyanígy átvették ebből a lapból Bodor Pál és Kántor Lajos írását. Mellékeltek az NTA-val kapcsolatos több dokumentumot. Ezeket a Romániai Magyar Szó terjedelmi okokból nem közölte. Tőkés László és Szőcs Géza együttes lejáratása a sepsiszentgyörgyi Európai Időben és a bukaresti Tineramában a radikálisok autonómiapolitikáját hivatott rossz hírbe hozni. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 4./
1994. december 22.
Bíró Béla kifogásolta, hogy a magyarországi sajtó nem vesz tudomást a román értelmiségiek által összeállított kisebbségi törvénytervezetről, holott ez még a Bolyai Egyetemet és a teljes körű anyanyelvhasználatot is garantálná. Igaz, az autonómiát nem említik, de ennek megvalósítása a román demokrácia távlati fejlődésétől függ, írja. A magyarországi sajtót csak Funar magyarellenes provokációi érdeklik, írja megrovóan a Magyar Hírlapban publikáló erdélyi Bíró Béla. /Magyar Hírlap, dec. 22./ Ugyanebben a számban ugyanezt jegyzi meg Bodor Pál Románia 1989 című cikkében. /Magyar Hírlap, dec. 22./ Bíró Béla fenti gondolatait ismételten kifejtette a Népszabadságban, újra védelmezve és propagálva Andreescu és két társa munkáját. /Népszabadság, dec. 23./ Andreescu tervezete: nov. 16-i jegyzet.
1994. december 30.
Bodor Pál emlékezett a 25 éves fennállását ünneplő Kriterionra és a tévé magyar adására. A hetvenes években a magyar adásban például Páskándi Géza, Sütő András, Méhes György, Deák Tamás, Molter Károly, Tomcsa Sándor, Nagy István, Kocsis István, Kincses Elemér, Huszár Sándor, Bálint Tibor műveiből készítettek filmeket, továbbá a román és a világirodalomból. A rendezők között volt Harag György, Taub János, Bokor Péter, Cselényi László, Demián József, Fischer István, Tömöry Péter. A tévében Kányádi Sándor Halottak napja Bécsben című verse a cenzúrázott sorokkal együtt hangzott el. Bodor Pál még sok emléket felsorol, sok emlékezetes tévéműsort. /Respublika, 1994. dec. 30./
1995. január 9.
Bodor Pál sok-sok érvet felsorakoztat, hogy válaszoljon írása címében /Miért nem lehetett besúgó Tőkés László?/ feltett kérdésre. A régebbi időkre emlékezve Tóth Sándor kolozsvári filozófiaprofesszorról /"ezer kockázatot vállalva járta be Erdélyt, oktatta tanítványait a bölcs nemzeti önvédelemre"/ és Gere Mihályról is pozitívan ír. Gere 1944-ben szabadult a börtönből, Ceausescunak is börtöntársa volt, fegyelmezett kommunista, titokban ő is segített. _ akadályozta meg Szabó T. Attila Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárának betiltását, Ceausescunál tiltakozott Ion Lancranjan könyve ellen, Bodor Pál másfél évtizeddel ezelőtt Gere közbenjárását kérte az akkor még dési segédlelkész, Tőkés László érdekében, mert eljárást akartak indítani ellene, azonban Gere Mihály ezt meg tudta akadályozni. Tőkés László nem is tudhat erről, jegyezte meg Bodor. Gere Mihály volt az egyetlen, aki az utolsó, nevezetes 1989. dec. 22-i pártvezetőségi ülésen tiltakozott Ceausescu utasítása ellen, hogy lőjenek a tüntetőkre. A jegyzőkönyvből ezt az 1989 utáni hatalom urai törölték, enélkül jelent meg, kínos lett volna, hogy épp egy magyar száll szembe a diktátor utasításával. Hamarosan letartóztatták Gere Mihályt és népirtás vádjával 11 évre ítélték. Most többszörös rákműtétje után szabadlábon van. /Magyar Hírlap, jan. 9./
1995. március 8.
Hazai és külföldi értelmiségiek átnyújtották az Országgyűlésnek Nyilatkozat a Magyarok Világszövetsége megújításáért című javaslatukat. A nyilatkozat aláírói szerint az MVSZ nem felel meg hivatásának, nem az összmagyarságot tömörítő szervezet, hanem egyetlen politikai irányzat "világszövetsége". Az MVSZ a maga világnézetén kívül semmilyen más felfogást nem tűr meg. A nyilatkozatban Pomogáts Bélára, az Anyanyelvi Konferencia elnökére is hivatkoznak, aki szerint álszervezetek kaptak a magyarországi tagozat felépítésénél vezető szerepet. Az aláírók kifogásolták azt, hogy ha kisebbségi szervezetek anyagi támogatásért az MVSZ-hez fordultak, az Illyés Alapítványhoz küldték őket. Az aláírók az Országgyűlést kérték arra, hogy vizsgálja meg az MVSZ működését. Az 1995. január 20-án kelt nyilatkozat ötvenhárom aláírója között van többek között: Ágoston Vilmos író, újságíró, Beke Kata, Bodor Pál újságíró, Cs. Gyimesi Éva /Kolozsvár/, Donáth László lelkész, országgyűlési képviselő, Eörsi István, Faludy György, Fejtő Ferenc, Győrffy Miklós újságíró, Halász Péter író /München/, Jancsó Miklós filmrendező, Kende Péter, Kenedi János, Lőcsei Pál, Méray Tibor, Nagy Csaba /Zürich/, Nagy Pál költő /Párizs/, Tibori Szabó Zoltán, a Szabadság (Kolozsvár) napilap főszerkesztője, Ungvári Tamás. /Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, márc. 8./ Sajnálatos, hogy az MVSZ-t támadó nyilatkozat ilyen széles nyilvánosságot kapott a magyar sajtóban, a szervezet tevékenységéről azonban kevés szó esik, jelentette ki Bakos István, az MVSZ főtitkára. A levelet Nagy Csaba küldte szét a világ számos MVSZ-szervezetéhez. Bakos István elmondta, hogy már korábban is tudomásuk volt a levélről, de nem akartak reagálni a fejléc és aláírás nélküli papírra írt vádaskodásokra. Furcsának tartotta, hogy az aláírók nem az MVSZ 1992-es kongresszusán mondták el véleményüket. /Cáfol a világszövetség főtitkára. = Esti Hírlap, márc. 9./ A világ negyven országából mintegy 850 ezer tagot összefogó MVSZ főtitkára, Bakos István alattomos támadásnak minősítette a nyilatkozatot. Ismertté vált az, hogy a szerző Nagy Csaba, aki már korábban hírhedtté vált a határon túli magyarok körében, Zürichben etikátlan magatartása elhatárolódtak tevékenységétől. A támadás beleillik a nemzeti intézmények, a Duna TV vagy a Nemzeti Színház elleni támadássorozatba. /Népszabadság, márc. 8./ Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára problematikusnak érzi az MVSZ-ben az anyaország társadalmi képviseletét. A levél valós problémákat feszeget, ugyanakkor úgy tűnik, folytatta az államtitkár, hogy a nyilatkozók nem tájékozódtak a szövetség belső munkájáról. Közvetlenül a nyilvánossághoz fordultak anélkül, hogy az MVSZ-szel konzultáltak volna a problémák orvoslásáról. /Népszabadság, márc. 10./ Az Országgyűlés házbizottsága állást foglalt a levélírók nyilatkozatával kapcsolatban: társadalmi szervezetek alkotmányban rögzített autonómiáját sértené, ha a törvényhozás beleavatkozna az MVSZ ügyeibe. /Magyar Hírlap, márc. 11./
1995. május 2.
Bodor Pál A prédikátor című, Tőkés Lászlót elítélő cikkét publikálta, hosszan idézve Gabriel Andreescut, aki elismeri a püspök emberi nagyságát, majd hozzáteszi: "ő nem tárgyal, prédikál." Bodor Pál ezt mondja tovább, kifejtve, hogy "Tőkés László engesztelhetetlen, mert talán úgy érzi, a túlerővel szemben alulmaradt nemzet történelmét éljük. Romantikus politikus..." "Türelmetlen, mert elkéstünk." "Elhitte például, hogy Hankiss Elemér nem jó magyar, és püspöki - vagy inkább: egyszemélyi közéleti sztrájkot hirdetett ellene. Talán rádöbbent azóta, hogy megtévesztették. Vajon ugyanolyan nyilvánosan megkövette már?" Bodor így folytatja ítélkezését: "Az önvédelem szép nacionalizmusa csak akkor termő, nemes, megmentő, ha nem szektásodik. Ha a nemzeti ökuménia erősebb és türelmesebb az eretneküldözésnél." /168 Óra, máj. 2./
1995. május 20.
Máj. 20-án jelent meg Szász János bukaresti író román nyelvű /Foaia/ és magyar nyelvű /Fórum/ lapjának próbaszáma. A bukaresti tudományegyetem hungarológusai szintén lapot indítottak: napvilágot látott Nézőpont /alcíme: Véleménynyilvánítási lap/ című újságuk első száma, 250 példányban. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 19./ A Foaia és a Fórum kiadója a Concordia 112 Alapítvány, amelynek célja hallassa hangját a gyűlölet és az uszítás ellen. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./ A Fórum /Bukarest/ szerkesztői: Halász Anna, Marosi Ildikó és Majtényi Ildikó, főmunkatársak: Lászlóffy Aladár és Szász János. A Foaia /Bukarest/ igazgatója Szász János, szerkesztői: Maria Dinescu, Alina Mungiu, Anamaria Pop. Mindkét lap a próbaszámon feltüntette: rendszeres megjelenése szept. 1-jétől. A Fórum próbaszámában olvashatjuk Kós Károly és Kemény János beszélgetését, amint egy hajdani tévériportban felidézték az Erdélyi Szépmíves Céh történetét, a helikoni találkozókat Kemény János marosvécsi kastélyában, Bánffy Miklós alakját és Kós Károly munkásságát. Ugyancsak a Fórumban található - többek között - egy részlet Borsi Kálmán Béla A román társadalom az 1850-es, 60-as években című írásából, továbbá egy felsorolás arról, hogy milyen sokan éltek és dolgoztak Bukarestben, többek között: Méliusz József, Szemlér Ferenc, Sütő András, Szilágyi Domokos, Hervay Gizella, Majtényi Erik, Szász János, Robotos Imre, Földes László, Huszár Sándor, Beke György, Bodor Pál, Domokos Géza, Ágoston Hugó, Kovács János, Kacsir Mária, Lőrinczi László, Halász Anna, Horváth Andor, Vajnovszky Kázmér, Molnár Gusztáv, Szilágyi N. Sándor, Kovács Albert, Marosi Barna, Marosi Ildikó, Dános Miklós, Mag Péter, Dankanits Ádám, Dimény István, Cseke Gábor, Szőnyi István, Szobotka András, Balogh Péter, Román Viktor.
1995. szeptember 16.
A Román Hírszerző Szolgálat /SRI/ "A Securitate fehér könyve" címmel dokumentumgyűjteményt ad ki. A még meg nem jelent kötetből összeállítást hozott az Evenimentul Zilei, amely a művészek és a szeku "viszonyát" mutatja be. Corneliu Vadim Tudor önkéntes besúgó volt, ennek ellenére még őt is megfigyelték. Egy 1981-ben készült, 41 nevet tartalmazó listán számos erdélyi magyar író is szerepel a renitenskedők között. Bodor Pált elmarasztalták "nacionalista-soviniszta" vélemény hangoztatása miatt, akárcsak Bálint Tibort, Fodor Sándort, Gáll Ernőt, Kántor Lajost, Kányádi Sándort, Király Lászlót, Lászlóffy Aladárt, Szilágyi Istvánt, Veress Zoltánt, Gálfalvi Zsoltot, olvasható Gyarmath János bukaresti tudósításában. /Magyar Nemzet, szept. 16./ Az SRI-nek ez az ötödik Fehér könyve, viszont senki sem tudott az előző négy könyvről. A négyszáz oldalas dokumentumkötet átlapozásával világossá válik a szándék. A könyv azt bizonyítja, milyen kevesen voltak a másként gondolkodók, a disszidensek, akiket a szeku figyelt. A kötetből jórészt hiányoznak a magyar és német írók, csupán pár soros feljegyzések készültek volna róluk. Az is elképzelhetetlen, hogy a külföldön tevékenykedő románellenes /értsd: diktatúraellenes/ intézmények és személyek felsorolásában nem szerepelnek magyarok. A szekuritáte mindenkiben kémet látott, épp a magyarokat kímélte volna? - teszi fel a kérdést a könyvet ismertető Ferencz Zsuzsa. /Erdélyi Napló (Nagyvárad), szept. 27./
1995. október 17.
Bodor Pál írásában /Történelmi ki kicsoda vadkeleten/ ahhoz fűzött megjegyzéseket, hogy Funar polgármester Mátyás király szobrát Kolozsvárról Vajdahunyadra akarja száműzni. Kit érdekel az uralkodók eredete, jegyzi meg Bodor Pál. Basarab vajda feltehetőleg kun volt, ez mit sem von le román történelmi érdemeiből. Mihai Viteazul eredete sem tisztázott, akad eretnek román történész, aki szerint görög zsoldosvezér volt. Az egyesítő A. I. Cuza fejedelem félig görög, a múlt század eleji felkeléseket szervező Elefteria vagy az 1821-es szabadságmozgalom mártírja, Tudor Vladimirescu görög származású, Eminescu lengyel, Caragiale albán származású, de Coresi diakónus sem volt román. Azonban ez nem von le semmit érdemükből. /168 Óra (Budapest), okt. 17./
1996. április 2.
Tímár György reagált Bodor Pál írására, aki egy hónappal ezelőtt /Magyar Hírlap, ápr. 2./ a határon túli magyarok tévé-kiszolgáltatottságát panaszolta, hogy a Duna Televízió műsorai szólnak nekik, holott ennek a tévének a "honi nézettsége eleddig pirinyó". Tímár erre megjegyezte, hogy ő például mindinkább a Duna Tévében találja meg azt, amit egy magyar televízióban keres. Bodor Pál kifogásolta, hogy a mostani kormány nem foglalkozik a határon túli műsorok helyzetével, holott Jancsó Miklós, Hankiss Elemér és ő felajánlotta segítségét médiaügyben. Egyedül az SZDSZ-es Molnár Péter hallgatta meg őket. Bodor szerint meg kellene vitatni a Duna Tévé lehetőségeit. /Tímár György reagálása: Magyar Hírlap, ápr. 2./
1996. április 19.
Czegő Zoltánnal készített interjút Bíró Béla. Czegő Zoltán székely vándormunkás család gyermekeként született Bukarestben /1938. jún. 18./, hamarosan visszatért a család Székelyföldre, Sepsiszentgyörgyön érettségizett, 1962-ben végzett Kolozsváron, a bölcsészkaron, 1968-tól az akkor induló Megyei Tükör /Sepsiszentgyörgy/ napilap egyik alapító szerkesztője, 1983-ban politikai okokból eltávolították a sajtóból, 1988-ban áttelepült Magyarországra. Itteni tapasztalatairól elmondta, hogy az SZDSZ már a kezdetben kimutatta foga fehérjét, hogy kozmopolita és legyint a magyarságra. Kezdetben, 1989-ben divat volt Erdély. "Mára oda jutottunk, hogy Beke Gyurit, magamat s Molnár Gusztávot leszámítva senki sem ír. Mi írtunk akkor is, amikor mindenütt lehetett a témáról írni, és ma is írunk, amikor össze-vissza két helyt lehet, a Magyar Fórumban és hellyel-közzel az Új Magyarországban." Erre Bíró Béla megjegyezte, hogy ő is ír a Magyar Hírlapban, Neumann Ottó és Bodor Pál is. A sokat hangoztatott megbékélésről Czegő Zoltán kifejtette: amikor elveszik az iskolát a gyermekem elől, akkor nem mulat, hanem kiált az ember. "Nem tudom azt mondani, mint te is teszed, hogy Trianon óta már vártunk hetvenöt évet, még várjunk egy picit. Nincs mit várni." "Ha bárki türelemre int bennünket, én csak azt mondhatom, nézze meg, milyen türelmesen tépi minden szomszéd-államokbeli rezsim a magyart." /Brassói Lapok (Brassó), ápr. 19-25./ Bíró Béla a Magyar Hírlapban közölte több cikkét, Neumann Ottó a Magyar Hírlap munkatársa, Bodor pedig a Népszabadságé.
1996. július 3.
A Budapestre áttelepült, a Népszabadság munkatársaként dolgozó Bodor Pál értékelte Balogh Edgár életművét /"lebegő álmodozó", stb./, közben elítélte Tőkés Lászlót is: "bármilyen ijesztő néha Tőkés László s a nála is radikálisabbak nyilvános monológja", akiknek szövege sokszor a román nacionalisták hadállásait erősíti, azonban hozzátette, hogy a békejobbot nyújtó, engedményeként alkudozó kisebbségire "hihetőbben kuvikolja rá az utókor, hogy áruló, míg a túszdrámás, merényletes" eszközökkel kiharcolt helyzetek szép csöndesen megmaradnak. /Magyar Hírlap, júl. 3./
1996. július 9.
Bodor Pál goromba, csúsztató cikknek nevezte Borbély Zsolt Attilának "az Erdélyi Napló egy korábbi számában" megjelent írását. Ebben Borbély Zsolt Attila Bodor Pált említette, aki azon méltatlankodott, hogy határon túli magyar politikusok a Duna Televízióban nemzetellenesnek neveznek egyes politikai erőket. Bodor Pál megvédte az SZDSZ-t a nemzetellenesség vádjával szemben. Bodor Pál kifejtette, baloldali /és nemzeti érzelmű, érzékenységű/, és nem áll az SZDSZ oldalán, Pető Ivánnal már összecsapott. Bodor azt is jelzi, hogy Borbély Zsolt Attila azért állt ki a Duna Tv kerekasztala mellett, mert annak fő elfogultja Borbély Imre volt. "Aki, hallom, nem névrokona Borbély Zsolt Attilának." /Bodor Pál: Vigyázat, simli! /Szabadság (Kolozsvár), júl. 9./ A korábbi szám tavalyi: Borbély Zsolt Attila: Az SZDSZ átlépte a Rubicont. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), 1995. nov. 15./ - Borbély Zsolt Attila apja Borbély Imre.
1996. július 17.
Meglepő, hogy Bodor Pált még mindig foglalkoztatja tavalyi cikke, válaszolt Borbély Zsolt Attila. Alaptalan inszinuációak tartom, írja, hogy "Bodor Pál egy napon emleget a nácikkal és a vasgárdistákkal, akik, úgymond összemosták az ellenük felsorakozott irányzatokat." /Borbély Zsolt Attila: A megsértett hiúság és a szellemi fusizás. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 17./ Előzmény: 1150. sz. jegyzet.
1996. július 19.
Bodor Pál reagált Borbély Zsolt Attila cikkére, tisztázva, hogy semmi köze az SZDSZ-hez, bár tiszteli. Idézi saját, régebben a Magyar Hírlapban megjelent írását, ebben azt kifogásolta, hogy a Duna Tv-ben a Magyarok Világszövetsége /MVSZ/ egyes tisztségviselői nemzetellenességgel vádolnak egyes pártokat. Bodor nem rokonszenvezik a liberalizmussal, de bűnös tévedésnek, rágalomnak, hazugságnak tartja, hogy a liberalizmus és a baloldal "nemzetidegen., nemzetáruló, nemzetietlen. Borbély Imre fia Borbély Zsolt Attila, nem neki kellett volna ezt a cikket megírni. Borbély Zsolt Attila "a nemzeti problematika iránt jobbára érzéketlennek vagy ellenségesnek" nevezte a magyar sajtót, a kivételek között a demokratát említette. /Bodor Pál: Ki /és mi/ a sértett? = Szabadság (Kolozsvár), júl. 19./ Előzmény: 1150, 1187. sz. jegyzet.
1996. július 26.
Általában nem szokott válaszolni a személyét ért támadásokra, írta Borbély Imre, mert "a magyar nemzet sorskérdéseit nem kell a magyarság ellenségeivel megvitatni. Bodor Pálnak a Szabadságban megjelent támadása viszont megkérdőjelezi a magyarságot átszelő törésvonalat. "Ez a törésvonal a magyarság közösségi érdekeit védő és az ettől eltérő érdekű magyarok között feszül." Alapkérdés: van-e magyarellenes magyarországi gazdasági, média- vagy politikai hatalom? 1988-89-ben beindult a vadprivatizáció, amit az akkori ellenzék politikai-gazdasági átmentésnek nevezett. Létrejött egy oligarchia, amelynek számottevő része méltán tarthat a mai napig egy igazságosabb újraelosztástól. A globalista, multinacionális pénzügyi és ipari hatalom részévé vált magyar gazdasági elit egzisztenciálisan ehhez a hatalomhoz, nem pedig a nemzet érdekeihez kötődik. Egy ponton ezzel szöges ellentétben áll, ez a bizonyos pont a középosztály léte és megerősödése.A középosztály mindenhol az országhoz kötött. - A globális hatalom a szociális államot támadja meg. Magyarországon ez a hatás eleve meggátolja a szociális állam kialakulását, helyette egy erősen polarizált dél-amerikai modell látszik megvalósulni. Érthetetlen tehát, hogy egy baloldali gondolkodó a globalista hatalom és a helyi érdekek között tátongó törésvonalra ne figyeljen fel. Ennek a hatalomnak a fő célkitűzése "a média kisajátítása, mert ezen keresztül vetheti be ideológiai fegyvereit, a kozmopolita baloldali liberalizmust, azzal a céllal, hogy a helyi /országos, nemzeti/ érdek védelmét gyengítse." A magát átmentő oligarchiának "politikai kiszolgálói valószínűleg minden pártban jelen vannak. Hangadó szerephez viszont az SZDSZ-ben, valamint az SZDSZ-szel csereszabatos MSZP-s szociál-liberális szárnyban jutottak." Leszögezhető, hogy a nemzet érdekeitől eltérő erők léteznek Magyarországon és 1994-től a politikai hatalomgyakorlásban jelen vannak. A hatás nem maradt el.Az SZDSZ kultúrpolitikája a hagyományos értékeket rombolja, a média zavartkeltő, lásd Pokol Béla Médiahatalom című könyvét, a magyar honvédséget módszeresen bomlasztják. Az utóbbi időben "a szociál-liberálisra festett propaganda-apparátus mindinkább a határon túli magyarok ellen irányuló magyar államsovinizmust szítja." Bodor Pál "egy kilenc hónappal ezelőtti, a fiam által írt cikkre, valamint a Duna Tv Hírmondójában fél évvel ezelőtt elhangzott kijelentéseimre most tér vissza, a világtalálkozó bagatellizálását célzó propaganda-hadjárat keretében, sajnálatos bizonyítéka annak, hogy eszközként ténykedik". /Szabadság (Kolozsvár), júl. 26./ Előzmény: 1150, 1187, 1197. sz. jegyzet
1996. július 29.
Bodor Pál, a Népszabadság munkatársa kifejtette véleményét a Magyarok Világszövetségével kapcsolatos vitában. A Szabadság főszerkesztője /Tibori Szabó Zoltán/ "megengedem: kissé gorombán" bírálta az MVSZ-t. Ezért a Magyarok Világszövetsége Védnöki Testülete "nyomban pálcát tört fölötte, mert úgy hitte, aki a Világszövetséget támadja, az magyar nem lehet." Ezután Bodor Borbély Imrét marasztalta el, aki ugyancsak a Szabadságban írta, hogy a magyar kormány politikai erői "A határon túli magyarok ellen irányuló államsovinizmust" szítják. Bodor szerint ezzel Borbély Imre bebizonyította, hogy az MVSZ mennyire egyetlen politikai orientáció szervezete. Végezetül Bodor Pál hangsúlyozta, hogy ő nem liberális, hanem baloldali. /Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./
1996. augusztus 3.
Borbély Zsolt Attila reagált Bodor Pál cikkére. Bodor Pált 1989 után a nemzeti törésvonal elválasztotta azoktól, akik mellett helye lett volna, ma is jelzi azon párt iránti tiszteletét, melynek éppen a nemzeti problematika iránt kétes az elkötelezettsége. Emellett Borbély Imrét "szektásnak, tájékozatlannak, elfogultnak, gyűlölködőnek" és "szélsőjobboldalinak" bélyegzi. Bodor azt sugallja, hogy a budapesti Demokrata és a bukaresti Romania Mare között párhuzam állna fenn. "A Demokratát pedig, mint határozott hangú, nemzetileg elkötelezett ellenzéki lapot tartják a nemzeti oldal ellenfelei". /Borbély Zsolt Attila: Comedy of Errors. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 3./ Előzmény: Bodor Pál válasza. = Szabadság (Kolozsvár), júl. 29./
1996. augusztus 4.
Borbély Imre válaszolt Bodor Pálnak, mondván, Bodor Pál, az Erdélyt érintő problematikában megfontolt, érzékeny, "baloldali és nemzeti médiaguru, sajnos, mihelyt az SZDSZ vagy a vele csereszabatos MSZP-s szoc-lib szárnyat éri a nemzetellenessé vádja, merőben megváltozik." /Borbély Imre: Bodor Pál most már látja. = Szabadság (Kolozsvár), aug. 5./
